Ez most kissé hisztiposzt lesz, de az elmúlt 2 nap eseményei által ismét kiakadtam.

Mikor a gyerkőc még kicsi volt és magamon hordoztam, meglehetősen sokszor előfordult, hogy a rajtam alvó gyermek védtelen kis tappancsát meg akarták fogdosni, csikizni. Sajnos nem mindig voltam elég gyors. És mikor megkértem őket, hogy ilyet ne csináljanak többé kérdezés nélkül, nem értették, hogy mi a problémám. 

Egyrészt az, hogy ő az én gyerekem és senkinek nincs joga megérinteni az engedélyem nélkül. Azért nem az ő beleegyezését írom, mert bár ugyan van már öntudata meg saját akarata, életkorából adódóan még nem tudja kellő módon kifejezésre juttatni ezeket. Ezért vannak a szülei, hogy ebben is a segítségére legyenek. 

Másrészt azért, mert fogalmam sincs, hogy hol járt előtte a kezed. Az meg az ő kis csupasz bőre, a fejletlen immunrendszere. 

Harmadrészt meg azért, mert képzeld magad abba a szituációba, hogy rá vagy kötözve egy óriásra, és valaki elkezdi csiklandozni a talpad és neked nincs hova menekülnöd. Tetézd azzal, hogy ez az óriás az édesanyád vagy édesapád, akibe mindenekfelett megbízol és ez az ember nem "véd meg" téged. Mert te csak azt érzékeled, hogy valaki tapintatlan módon ér a testedhez.

Ennélfogva meglehetősen ugrásra kész állapotban zajlottak a közös sétáink, több kezet is sikerült eltéríteni az eredeti szándékától.

Igen, tudom, elképesztően cuki a kis dundi tappancsuk. De egy számunkra tetszetős felnőtt lábát sem cirógatjuk meg csak úgy ukmukfuk. Meg semmijét, mert tudjuk, hogy illetlenség a másikat kérdezés, és az érintett beleegyezése nélkül tapogatni.

De valamiért az emberek a gyerekeket nem kezelik önálló lényként, akiknek van akaratuk, ízlésük, érzéseik, amiket illene tiszteletben tartani. Még egy kutyát sem símogatunk meg a gazdája engedélye nélkül. Egy macskát meg sem tudnánk, mert azonnal ráverne a kezünkre.

Ehhez képest az elmúlt két napban 4 vadidegen ember nyúlt rá a gyerekem fejére, megvakargatni, simogatni a buksiját. Az első ráadásul a hátunk mögül érkezett, csak a szemem sarkából érzékeltem, hogy nagy lendülettel érkezik mögülünk és mellénk érve hátulról megvakargatta a gyerek fejét és már robog is tovább balra. Majd mikor megkértem, hogy ilyet soha többé ne tegyen, értetlenkedve nézett rám:
- Miért?! Hát nem bántottam!

Hát bazdmeg azért, mert te mit szólnál hozzá, ha egyszercsak valaki megvakargatná a fejed minden előzmény nélkül?!

És továbbra is értem én, hogy elképesztően cuki a gyerekem, meg szép a haja, meg ilyenek. DE! Ettől még nincs jogod símogatni, vakargatni, fogdosni! Főleg nem hátulról betámadni.
 
Mi jár ilyenkor a fejedben?! Miért gondolod jó ötletnek? Hogy nem jut eszedbe, hogy ezzel megijeszted azt az ártatlan, szerencsétlen kölköt az öncélú magánakcióddal?!

Az ápolatlan, fogatlan, büdös bácsi kezét időben sikerült eltérítenem, de ő sem értette, hogy miért nem símogathatja meg a kölyköm buksiját és lecsapott a végső érvvel, hogy bizony ő már annak is örül, hogy kapaszkodni tud! Akkor azzal tessék foglalkozni, ne egy vadidegen gyerek tapogatásával.

Úgyhogy most megfogadtam, hogy minden ilyen nem kívánt testi kontaktust viszonozni fogok a gyerek helyett. Azaz legyen bármilyen is a séród, ha megvakargatod a gyerekem fejét, számíts rá, hogy a tiéd sem marad kóctalan! Ha egyéb testtájait mered a kezeddel illetni, számolj vele, hogy ugyanoda fog lecsapni az én mancsom is.
És továbbra is arra nevelem, hogy álljon ki magáért, annak adjon puszit, akinek ő akar és csak annak engedje meg, hogy hozzáérjen, aki számára szimpatikus. Mert a gyerek nem hülye, csak kicsi. Ő egy kicsike, de teljesértékű EMBER. Tartsuk tiszteletben a jogait.
Vagy számoljunk az anyatigrissel.