Az év elcsípett dialógusa:

Nő: képzeld! Annyira jóóó volt most veled...
        Majdnem volt egy hüvelyi orgazmusom is...
Férfi: nekem majdnem kettő is... 

Ha létezik kéz- és körömkímélő mosogatószer, akkor miért nem olyan mindegyik ALAPBÓL?!

Vészesen közeledik az országgyűlési választás időpontja, mindenki döntési lázban ég, így gondoltam, hogy beszélgetésre hívok néhány XI. kerületi önkormányzati képviselőt és országgyűlési képviselő jelöltet, hogy mi az álláspontjuk a szentimrevárosi lakók kedélyét erősen felborzoló Buda Gardens projekttel kapcsolatban.
Tettem ezt egy olyan közéleti facebook csoportban, ahol szép számmal vannak (spoiler alert! van aki azóta kilépett!) jelen az önkormányzat képviselői, sőt még az alpolgármester asszony is. Ahogy korábban megfigyeltem, mindannyian élénken, lendületesen kommentáltak minden felmerülő, a kampányhajrára maximálisan jellemző posztok alatt, azaz ki kinek a plakátját tépte le, ragasztotta felül, s hasonló extrém fontos közéleti megbeszélnivalók.

Az alábbi képernyőmentést osztottam meg, melyen a Szentimrevárosért Mozgalom felhívása olvasható:

Ez a fent említett nagy szorgalom egészen addig tartott, míg konkrét közéleti, a kerület lakóit élesen érintő, valódi kérdés fel nem vetődött. 5 órával a poszt megosztása után még mindig egyetlen kommentár sem érkezett, pedig a kép megosztójaként pontosan látom, hogy kik kattintottak a posztra, azaz kik olvasták el. Jelentem alássan, mindenki látta, aki csak számít.

Ekkor szólítottam meg név szerint az alábbi politikusokat, hogy a hallgatást megtörjük:
- Király Nóra (fidesz-kdnp) - XI. kerület alpolgármestere
- Jankó István (fidesz-kdnp) - XI. kerület IV. sz. választókörzet képviselője, itt található az ÉMI ingatlan
- Turbók Jánosné (fidesz-kdnp) - XI. kerület III. választókörzet képviselője, az én körzetem önkormányzati képviselője
- Gajárszki Áron (LMP) - XI. kerület önkormányzati képviselő
- Gy. Németh Erzsébet (DK) - II. sz. választókörzet országgyűlési képviselő jelölt 
- Dr. Bardócz Tódor András (Jobbik) - II. sz. választókörzet országgyűlési képviselő jelölt
- Kóber György (Együtt) - II. sz. választókörzet országgyűlési képviselő jelölt

Szentimreváros lakóit az foglalkoztatja leginkább, hogy a kerületért felelős vagy épp felelősséget vállalni kívánó politikusoknak mi az elképzelése a terület sorsát illetően. Ennek fényében az alábbi kérdéseket tettem fel az érintett politikusok irányába:
- Egyetért-e a lakópark megvalósulásával, ha igen, akkor változatlan formában, vagy milyen módosítások mentén?
- Megvalósulás esetén miként kívánja megoldani a lakópark megjelenésével beálló óriási vákuumot az egészségügyi ellátásban, bölcsődei, óvodai, iskolai helyeket illetően?
- Abban az esetben, ha nem lakóparkban gondolkozik, milyen hasznosítást látna megfelelőnek és elfogadhatónak az adott területen?



Ki kell hangsúlyozni, hogy a terület adásvételével kapcsolatban rendőrségi nyomozás van jelenleg is folyamatban. Azt is szeretném kiemelni, hogy számomra - és ezzel korántsem vagyok egyedül - elképesztőnek és hihetetlennek hangzik, hogy egy ilyen értékű, Budapest egyik legértékesebb ingatlanának - jelképes 4-5 milliárd Ft - értékesítéséről Lázár János ne tudjon. Abban az esetben viszont, ha így el lehet adni a feneke alól az állami vagyont, felmerül a kérdés, hogy mennyire alkalmas arra a munkára, amit elvállalt. Mennyire gondos gazdája ő a közvagyonnak... 

A fent említett rendőrségi nyomozati munkát a Jobbik képviselőjelöltjén kívül valahogy senki nem vette igazán számításba. Egyedül tőle hangzott el az a felvetés, hogy a legszerencsésebb megoldás az lenne, ha a terület újra az állam kezébe kerülne, hisz elég nyilvánvaló, hogy elpanamázták a területet 2 két nap leforgása alatt. 
Csak nem véletlenül rúgtak ki egy rahedli embert az állásából az eset után.
Ezzel az ésszerű megoldással azt gondolom, hogy a környék lakói maximálisan egyet tudnának érteni és megdöbbentő, hogy a politikusoknak nem ez az első, zsigeri gondolata!
Halló! Megloptak minket! 
 
Azt végképp nem értem, hogy miként folyhat bármilyen bontási-építési tevékenység egy feltételezett gazdasági bűncselekmény helyszínén, az önkormányzat épületétől cirka 50 méterre?! 
A területre változtatási tilalmat rendelt el az önkormányzati testület 2017-ben, melynek felülvizsgálata 2018. második félévében várható. Végleges döntés pedig 2019 második félévében. 
Kérem próbáljon mindenki a sorok között olvasni és értelmezni a dátumok jelentőségét.

Márpedig az ÉMI korábbi bérlőit kirakták, de már ezt megelőzően elkezdődtek a hátsó traktusban a bontási műveletek, melyek szabályosságáról - pl. volt-e azbeszt a bontott épületelemekben - a kerület lakói a mai napig nem kaptak megnyugtató, minden kétséget kizáró választ.
A katasztrófavédelem szerint nem volt. De azért egy szakértői vizsgálat csak megnyugtatóbb lenne, ha már a kerületen keresztül szállították el a bontási törmeléket s nem mellesleg mindez Szentimreváros egyik leglátogatottabb játszótere mellett történik, aminek szűk 200 méteres körzetében található 1 bölcsőde, 4 óvoda és egy általános iskola. Gyermekeink egészsége előbbre való kéne legyen. Mindennél előrébb való!

Egy tegnap (2018.04.05.) megjelent cikkben a terület jelenlegi tulajdonosai többször is kiemelték, hogy ők bizony semmilyen bontást nem végeztek, hiszen változtatási tilalom van a területen.

Nos, ez konkrétan így néz ki a valóságban.
Ha ilyen, amikor nem bontanak, vajon milyen lesz, amikor igen?!

Mivel napi szinten járkálok a Diószegi úton, a saját szememmel láttam a munkagépeket, a temérdek sittet elszállító és építőanyagot hozó teherautókat, melyek rendre elállták az utat, mert a szűk utcában nem igazán tudták bemanőverezni magukat, hogy lepakolják a terhüket. 

A játszóteret a munkálatok kezdete óta inkább messziről kerüljük, ha meg megvalósul a projekt, úgysem fogunk beférni, mert már most is konkrétan sorban állnak a gyerekek a játékok használatáért egy átlagos hétköznap délutánon.

A megszólaló politikusok egybehangzó álláspontja az volt, hogy a beruházás nem ördögtől való - a lakók nyilván nem teljesen osztják a véleményüket -, létesüljön lakópark, de egy sokkal inkább a környezet adottságaihoz alkalmazkodó méretben. 

Bevallom őszintén az Együtt képviselőjének, Kóber Györgynek a hevenyészett, enyhén cinikus válasza meglepett. Nehezen álltam meg, hogy ne ott azonnal osszam meg a hirtelen támadt gondolataimat ezzel kapcsolatban. 
Mármint az írásának a második fele az, amitől felszaladt a szemöldököm, mert itt csúcsosodott ki az az általános probléma, ami fölött olyan könnyedén átsiklunk. Mármint a képviselőink.

Márpedig az nem normális, hogy úgy épülhetnek ütre hatalmas lakóparkok, hogy annak az infrastrukturális háttere nincs biztosítva.

Távol álljon tőlem, hogy visszasírjam magam az átkosba, de azért akkoriban arra odafigyeltek, hogy ahol lakótelep épült, oda bölcsi, ovi, iskola, gyógyszertár, egészségügyi praxis és közért is kerüljön. Mert, hogy ez volna az alap. Ha ez nincs biztosítva - és már most sincs -, akkor mégis mire adunk ki építési engedélyeket? Gondoljunk abba bele, hogy hány lakópark épült a XI. kerületben az elmúlt évekbe és mostanában mennyi kapott még zöld utat. Ezek az emberek hol és mi módon fognak megfelelő ellátáshoz jutni?!

Miért számít normálisnak az, hogy a vállalkozó jön, busás profittal értékesíti a belebegtetett 350 lakást - ez alsó hangon is kb. 1000, különböző korosztályba tartozó ember megjelenését jelenti -, a kínos melót meg az önkormányzatra hagyja, hogy az majd oldja meg, ahogy tudja?! 1000 ember már önálló településnek számíthatna! Egy kisebb falu!

És akkor azt kell látnom, hogy mindenki átlátja problémát, tudjuk, hogy nincs orvos, nincs pedagógus, nincs semmi, mert egyetlen körzetes bölcsi van a Ménesi úton, az óvodák várólistásak, az általános iskolában évek óta túljelentkezés van, de nem az a zsigeri válasz, hogy addig nem építkezünk, míg ez nincs megoldva. Miért nem?!
Hol marad a józan paraszti ész?! 

És itt jön képbe az az ésszerűnek tűnő felvetés, amit először az LMP fogalmazott meg és azóta se nagyon más senki, hogy ennek a felelősségi körét hárítsuk át eztán a beruházókra. Azaz létesítsen bölcsit és ovit a komplexumon belül és létesüljön ugyanitt orvosi praxis is. Ez volna a környéki lakók számára a legfájdalommentesebb megoldás, ha már a muszáj nagy úr.
Ismétlem! Ellopták a közvagyont!

Gy. Németh Erzsébet megosztotta velünk a polgármesterhez március 7-én címzett levelét, melyben kérte a helyzet tisztázását és mit ád Isten, az eddig hiába várt válasz ma mégis megérkezett. Az összes dokumentumot és véleménycseréről készült képernyőmentéseket meg lehet tekinteni ebben a fotóalbumban.

Viszont bármennyire is igyekeztem, a fidesz-kdnp területi képviselőitől nem sikerült érdemi választ bezsebelnem.

Király Nóra alpolgármester asszony saját bevallása szerint az országgyűlési választás után tud majd nyilatkozni a témában, mert ez nem az ő körzete, nem készült fel a témából. 

Szerény véleményem szerint egy ekkora volumenű üggyel kapcsolatban egy kerület alpolgármesterének naprakésznek kéne lennie.

Ő a terület gazdája.

Ő képvisel minket.
Mert most MÉG képviseleti demokrácia van.

Azért vannak ők ott a testületben, hogy a kerület közel 151.000 lakójának ne kelljen külön-külön begyűjteni a véleményét.
Neki az a vállalása, hogy a lakosságot képviseli és ezen tevékenységéről tájékoztatja őket. Méghozzá nem távirati stílusban.

Turbók Jánosé nem reagált többszöri megkeresésre sem, pedig ő az én önkormányzati képviselőm, ő képviseli az önkormányzati testületben a 3-as számú egyéni választási körzet lakóit. Még ha nem is én választottam magamnak, neki ugyanúgy kötelessége engem tájékoztatni, mint azokat a polgárokat, akik őt ahhoz a székhez juttatták. És képtelen vagyok elhinni, hogy egyetlen fideszes szavazót sem zavar a kialakult helyzet és nem veri ki náluk a biztosítékot, hogy nem kapnak válaszokat hónapok óta!
Ez a választó körzet közvetlen szomszédságban van az érintett területtel, a két körzetet a Badacsonyi utcában választották ketté, de ezzel a probléma nem szűnik meg, mert a páratlan oldal már nem hozzá tartozik. 

De a habot a torta tetejére Jankó István tette fel, aki a tegnap esti ismételt megkeresésem után nemes egyszerűséggel kilépett a csoportból, pedig előtte meglehetősen lelkesen és szorgalmasan kivette a részét a tereferélésből. 

Jankó István (fidesz-kdnp) a 4-es számú egyéni választási körzet képviselője az önkormányzati testületben. A kérdéses objektum a Diószegi úton egészen pontosan az ő területén helyezkedik el. 

Annyi minden jut ezzel kapcsolatban az eszembe és ezek közül olyan kevés tűr nyomdafestéket, hogy az valami elképesztő.

Ez egy fejlett demokráciában nem fordulhatna elő. Ott a köztisztviselő tisztában van vele, hogy a választópolgárok a főnökei - 4 évente megy a HR-ezés -, és azzal is, hogy tőlük, az ő adójukból kapja a fizetését. 
Ennek fényében nem engedhetné meg magának, hogy egy ilyen egyszerű kérdés elől nettó elmeneküljön. Effektív a főnökei elől.
Mert mi más volna ez, mint gyáva megfutamodás? Egy kerületi lakos feltett egy kérdést és egy választott képviselő inkább kilép a csoportból, minthogy megossza a nagyérdeművel az álláspontját.

Nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni, hogy vajon mi lesz a történet vége, mert ez nagyban rajtunk is múlik. Rajtunk múlik most vasárnap, hogy kinek szavazunk bizalmat a következő 4 évre. Ez elképesztően meghatározó pontja ennek a problémakörnek (is).

Ha rosszul választunk, akkor jó eséllyel néhány éven belül felépül a lakópark változtatások nélkül, eredeti elképzelések mentén.
Ha okosan, bölcsen, felelős polgárként döntünk, akkor marad esélyünk arra, hogy az érdekeinket képviselni tudjuk és kihozzuk a helyzetből a maximumot.

Mindenki döntse el a fentiek fényében, hogy kivel szeretne alkudozni inkább. Azokkal, akiknek van vállalt véleményük, vagy azokkal akiknek nincs és/vagy nem is lehet, akik inkább gyáván kihátrálnak egy konkrét kérdés elől, amire nem lehet a válasz Brüsszel, Soros, migránsok, elmúlt8év, ENSZ.

Lehet megártott a túl sok fronthatás, ami az elmúlt hetekben ért, de valamilyen mazoista indíttatástól vezérelve, elszántan próbálok konstruktív vitába keveredni fidesz szavazókkal. Szeretném megérteni őket. Van egy ilyen becsípődésem. Is.
És bármennyire is igyekszem, egész egyszerűen nem jön össze. Pedig elképesztően dolgozom az ügyön. De hiába hozok fel bármilyen érvet, kifogást, kérdést, bármit, amire tényszerűen lehetne válaszolni, kizárólag a sorosmigráncsbrüsszelensz érkezik válaszként. És aki nem így gondolja, az hazaáruló. Nettó ennyi. Szinte Ctrl-C - Ctrl-V, amit válaszként kapok. Blokkok.
Jellemzően ugyanazokat a cikkeket csatolják "érvként", amiket kb. 12 másodperc alatt lehet megcáfolni. 

Ma például egy soha meg nem épült - és egyben meg nem épülő - minaret építési tervével próbáltak megrémíteni (10-12 éves történet), de mikor számos aktuálpolitikai kérdést kezdtem feszegetni, a cinikus volt a legenyhébb jelző, amit kaptam. Arra, hogy legyenek kedvesek és segítsenek megtalálni a fidesz programját, hogy hol olvashatom A TERV-et - netán a megvalósítási tervet is hozzá -, azt a számomra megdöbbentő választ kaptam, hogy magamra vessek, ha nem követem a drága miniszterelnök úr rádióbeszédeit, amikkel hetente ajándékozza meg a híveit. Na meg még egy csokornyi ilyen-olyan bóknak nem nevezhető jelzőt és minősítést is kaptam mellé. Mert ez viszont nagyon megy. 

Elnézést, ha szőrszálhasogatónak tűnök, de szerintem az ország működőképessége főként matekon alapszik. Ennyi lóvénk van, ennyit tudunk még innen-onnan szerezni hozzá, ezek a fix kiakásaink, stb. Az, hogy mit szeretnének megvalósítani, az is matek. Mert nem tudok olyan szegény lenni, hogy ne tudjak nagyot ígérni. 
De aki birtokában van a józan paraszti észnek, az minden hangzatos terv után feltesz még néhány, teljesen ésszerű kérdést:
- miből?
- mikor lesz kész?
- mi lesz a következménye, ha nem valósul meg, vagy nem úgy, ahogy beígérték?

Elképzelhető, hogy nem én voltam a legtökéletesebb könyvelő-alapanyag a középsuliban, de annyit azért megtanultam Ica nénitől, hogy a számok viszonylag tényszerű dolgok. Azokkal vitatkozni úgy nem lehet, hogy "szerintem", meg "azt mondták" a rádióban.

Mint ahogy azt is szentül hiszem, hogy se nekem, sem senki másnak nem a valamilyen rádió szombat 10 órási szent közvetítéseiből kéne értesülnöm a kormány programjáról. Az legyen MINDENKI SZÁMÁRA elérhetően, TRANSZPARENS módon közzétéve. Mert, hogy állítólag a magyar az büszke nemzet, a kormányunk soha nem látott sikereket könyvelhet el magának. Hát akkor lássuk! 

Mikor a régi munkahelyemen lopások voltak és mindenkinek ki kellett nyitni a szekrényét, félelem nélkül tártam ki az ajtaját a biztonságiaknak, mert tudtam, hogy nincs mit titkolnom. Aki nem lop, az nem titkolózik. Ez ennyire egyszerű. 

Ehhez képest hosszas pereskedések útján lehet csak hozzájutni olyan KÖZÉRDEKŰ adatokhoz (benne van a nevében a lényege), amiknek eleve nyilvánosnak kellene lenniük. Kérdezem én, majdnem naívan: MIÉRT?!

Miért elfogadható az emberek (fidesz szavazók) számára a Kósa sztori?! Vagy a Rogánék meséje, vagy bármelyik, teljesen indokolatlan tempóban meggazdagodó holdudvarbelié?! Hogy a nemzeti kincs, világzseni gázszerelőről már ne is beszéljek. 

Hogy az egészségügy az összeomlás szélén áll, hogy ellopták a nyugdíj megtakarításokat,  hogy a devizahitelesek pénzét szintén zsebre vágták, az oktatás színvonala lassan már nem is mérhető európai mértékekkel, annyira silány, hogy milliárdok tűnnek el magán kézben és a nagy közösből fizetik vissza. Ezek mind tényekkel, számokkal, bizonyítékokkal alátámaszthatóak. Nem szájhagyomány útján terjedő rémhírek.

EMBEREK! 2018-ban, ma a dübörgő Magyarországon, közel 200 ember HALÁLRA FAGYOTT! 
Mindeközben a stadionokban FŰTIK A FÜVET! 
Gyermekek és felnőttek tízezrei ÉHEZNEK!

De mindezen tények összessége sem képes a hittel szemben érvényesülni. A hitet nem hatják meg a számok, a mutatók, a szakértői elemzések, a TÉNYEK. Az mind, mind sorosbérencballibsihazugság. Ennyi. A Terv meg a sorosmigráncsbrüsszelensz. Ennek hatásait már nem is kell kutatni, ezt már látjuk most is. 

Így mostanra arra a szomorú következtetésre kellett jussak, hogy ezeknek az embereknek erre van igényük. Nyilván van köztük nem kevés megélhetési hülye is, de a javuk nem tájékozódik, olvas, kutat. Eszükbe sem jut kétségbe vonni, megkérdőjelezni bármit is, mert a végén még ottmaradnának totem nélkül. 
Ezek az emberek ebben a szellemi nívótlanságban, erkölcsi mélyrepülésben érzik jól magukat. Félni és gyűlölni akarnak. Igénylik, hogy a nagyvezír megmondja, hogy merre van előre és ne kelljen semmin túl sokat gondolkodni, mert a végén még meglátnák, hogy a király mennyire meztelen. Hogy az egész nagy TERV nem más, mint egy jó nagyra felfújt, színes, üres lufi.

És ez az, ami mérhetetlenül elszomorít. Mert sok mindenre van megoldás, de ebből nehéz úgy kimászni, hogy vannak akik foggal, körömmel ragaszkodnak ahhoz, ami már 20 éve is megreformálásra várt!

Ez most kissé hisztiposzt lesz, de az elmúlt 2 nap eseményei által ismét kiakadtam.

Mikor a gyerkőc még kicsi volt és magamon hordoztam, meglehetősen sokszor előfordult, hogy a rajtam alvó gyermek védtelen kis tappancsát meg akarták fogdosni, csikizni. Sajnos nem mindig voltam elég gyors. És mikor megkértem őket, hogy ilyet ne csináljanak többé kérdezés nélkül, nem értették, hogy mi a problémám. 

Egyrészt az, hogy ő az én gyerekem és senkinek nincs joga megérinteni az engedélyem nélkül. Azért nem az ő beleegyezését írom, mert bár ugyan van már öntudata meg saját akarata, életkorából adódóan még nem tudja kellő módon kifejezésre juttatni ezeket. Ezért vannak a szülei, hogy ebben is a segítségére legyenek. 

Másrészt azért, mert fogalmam sincs, hogy hol járt előtte a kezed. Az meg az ő kis csupasz bőre, a fejletlen immunrendszere. 

Harmadrészt meg azért, mert képzeld magad abba a szituációba, hogy rá vagy kötözve egy óriásra, és valaki elkezdi csiklandozni a talpad és neked nincs hova menekülnöd. Tetézd azzal, hogy ez az óriás az édesanyád vagy édesapád, akibe mindenekfelett megbízol és ez az ember nem "véd meg" téged. Mert te csak azt érzékeled, hogy valaki tapintatlan módon ér a testedhez.

Ennélfogva meglehetősen ugrásra kész állapotban zajlottak a közös sétáink, több kezet is sikerült eltéríteni az eredeti szándékától.

Igen, tudom, elképesztően cuki a kis dundi tappancsuk. De egy számunkra tetszetős felnőtt lábát sem cirógatjuk meg csak úgy ukmukfuk. Meg semmijét, mert tudjuk, hogy illetlenség a másikat kérdezés, és az érintett beleegyezése nélkül tapogatni.

De valamiért az emberek a gyerekeket nem kezelik önálló lényként, akiknek van akaratuk, ízlésük, érzéseik, amiket illene tiszteletben tartani. Még egy kutyát sem símogatunk meg a gazdája engedélye nélkül. Egy macskát meg sem tudnánk, mert azonnal ráverne a kezünkre.

Ehhez képest az elmúlt két napban 4 vadidegen ember nyúlt rá a gyerekem fejére, megvakargatni, simogatni a buksiját. Az első ráadásul a hátunk mögül érkezett, csak a szemem sarkából érzékeltem, hogy nagy lendülettel érkezik mögülünk és mellénk érve hátulról megvakargatta a gyerek fejét és már robog is tovább balra. Majd mikor megkértem, hogy ilyet soha többé ne tegyen, értetlenkedve nézett rám:
- Miért?! Hát nem bántottam!

Hát bazdmeg azért, mert te mit szólnál hozzá, ha egyszercsak valaki megvakargatná a fejed minden előzmény nélkül?!

És továbbra is értem én, hogy elképesztően cuki a gyerekem, meg szép a haja, meg ilyenek. DE! Ettől még nincs jogod símogatni, vakargatni, fogdosni! Főleg nem hátulról betámadni.
 
Mi jár ilyenkor a fejedben?! Miért gondolod jó ötletnek? Hogy nem jut eszedbe, hogy ezzel megijeszted azt az ártatlan, szerencsétlen kölköt az öncélú magánakcióddal?!

Az ápolatlan, fogatlan, büdös bácsi kezét időben sikerült eltérítenem, de ő sem értette, hogy miért nem símogathatja meg a kölyköm buksiját és lecsapott a végső érvvel, hogy bizony ő már annak is örül, hogy kapaszkodni tud! Akkor azzal tessék foglalkozni, ne egy vadidegen gyerek tapogatásával.

Úgyhogy most megfogadtam, hogy minden ilyen nem kívánt testi kontaktust viszonozni fogok a gyerek helyett. Azaz legyen bármilyen is a séród, ha megvakargatod a gyerekem fejét, számíts rá, hogy a tiéd sem marad kóctalan! Ha egyéb testtájait mered a kezeddel illetni, számolj vele, hogy ugyanoda fog lecsapni az én mancsom is.
És továbbra is arra nevelem, hogy álljon ki magáért, annak adjon puszit, akinek ő akar és csak annak engedje meg, hogy hozzáérjen, aki számára szimpatikus. Mert a gyerek nem hülye, csak kicsi. Ő egy kicsike, de teljesértékű EMBER. Tartsuk tiszteletben a jogait.
Vagy számoljunk az anyatigrissel.

Előre szólok, ez most hosszú lesz. Nagyon régóta feszít ez a téma. Egészen pontosan azóta, hogy a fiam megszületett. Pedig készültem rá. Igyekeztem olyan kórházat találni, ami anya- és bababarát(nak mondott). Olyan orvost és szülésznőt találni, akik támogatják a természetes, háborítatlan szülést. Olvastam, kutattam, és mégis van most mit megírnom, mert számomra nem volt opció az otthonszülés lehetősége.

Azt gondolom, hogy akik véres szájjal köpködik az otthonszülő nőket, anyákat és elhordják őket mindennek, amit jó keresztény egészen biztosan nem vesz a szájára, azoknak valami középkori hangulatú elképzelésük van az otthonszülésről. Fadézsa, lobogó tűzön forralt víz, bibircsókos bábák, tépett gyolcs... 
Csak mert ha vennék a fáradtságot, hogy képbe kerüljenek, akkor lehet átgondolnák, hogy hol is, milyen körülmények között akarnak inkább szülni. 

Ma Magyarországon kizárólag problémamentes várandósság esetén, egészséges baba-mama konstellációban kerülhet szó otthon szülésről, plusz amennyiben nem töltötted be a 40. évedet. 
Az eseménynél jelen vannak bábák, szülésznők, dúlák, az anyának biztonságot nyújtó családtagok és nem utolsó sorban egy szülész-nőgyógyász szakorvos is.

Ami viszont egészen biztos nincs jelen:
- tiszteletlen, hovatovább megalázó bánásmód a szülő nővel szemben
- sürgetés
- csőre töltött oxitocin, epidurál és minden más nyalánkság
- stopperral mért, teljesítményközpontú medikalizált SZÜLESZTÉS
- és ismét nem utolsó sorban, SZÜLÉSZETI  ERŐSZAK. Például senki nem tágítja kézzel azt, ami ha időt és lehetőséget adnak neki, magától is kitágul. Mert, hogy az evolúció néhány millió éven át azon volt, hogy ezt a rendszert tökéletesítse.

Minden nő születésétől fogva magában hordozza az élet csodáját. A testünk felépítése, a bőrünk szerkezete, a szaporító szerveink mind, mind azért különböznek a férfiakétól, hogy képesek legyünk világra hozni egy, vagy akár több gyermeket, méghozzá jó eséllyel úgy, hogy anya és baba is életben maradjon. Hisz az evolúció célja az élet. Bár nem minden áron. Ez tény. 
Lehet nem fog szépen hangzani, de ugyanúgy képesek vagyunk rá, ahogy a többi állat esetében is, a nőstény képes önállóan életet adni az utódainak és azokat ellátni is képes. Valamiért a kutyáink, macskáink esetében ezt nem kérdőjelezzük meg.
Valamikor, valamiért az orvosok és velük kézenfogva a társadalom, elkezdte leszoktatni a nőket abéli hitükről, hogy ők képesek szülni. Pedig a jó hír az, hogy csak mi, nők tudunk szülni. S ha mindez háborítatlanul, támogató közegben zajlik, az esetek többségében nincs is szükség orvosi beavatkozásra. 
Aki nem érti, hogy miről írogatok, kérem nézze meg ezt a csodálatos szülésvideót. Semmi "olyan" nem látszik.

Az otthonszülések után a második legbiztonságosabb az anyára és a babára nézve egyaránt az, ha a család nem fogad orvost, de akár még szülésznőt sem, hanem ügyeletben szül. Mert akkor nincs is aki folyamatosan az óráját nézegesse. Nem indul senkinek a vonata, kezdődik a tenisz partija a főnökkel és karácsonykor sem kell felállnia senkinek a rántott ponty mellől, hisz az ügyeletes mindenképp ott van.

Mit értünk biztonság alatt? Először is, hogy a szülő anyát nem betegnek tekintjük, hanem egy egészséges, kompetens embernek, aki egy új, egészséges életet fog a világra hozni. Ugyanis a terhesség nem betegség.
Ezt amúgy elég sok anya megkapja, aki picit nyafogni mer, hogy itt-ott fáj neki, meg elefántlába van, meg hát nem is olyan fitt, a szexhez sincs feltétlenül kedve... Valamiért az orvosok mégis beteg gyermekként kezelik az anyát és őket kihagyva a döntési folyamatból csinálják azt, ami szerintük helyes. Vagy leginkább számukra kényelmes. Indok: mert a protokoll része.
Itt érdemes kihangsúlyozni, hogy ma Magyarországon nincs olyan szülészeti protokoll, ami egységesen, minden kórházra érvényes lenne. Szokásjogok vannak és kórházanként eltérő protokollok. Azt meg pláne fontos kihangsúlyozni, hogy a protokoll kizárólag az orvost köti, az anyának bármilyen beavatkozásra joga van nemet mondani! 

Tehát, a szülő nőt tájékoztatni illenék mindenről, ami rá vár, arról is, hogy mikor mi a lehetséges kimenetel és teendő, milyen beavatkozásnak milyen kockázata van. És arról is, hogy joga van megtagadni, vagy akár másodvéleményt kérni a beavatkozás előtt. 
Az oxiról elmondani, hogy a természetes oxitocin és a mesterséges nem azonos módon fejti ki a hatását. A mesterséges oxi indokolatlan használata pedig jó eséllyel császármetszéshez vezet - itt jönne az, hogy a császármetszésnek mi a kockázata -, de ha azt meg is úszod, a gátvédelmet sanszosan buktad, mert úgy fog jönni belőled kifelé a gyerek, mint a gyorsvonat. Már, ha egyáltalán érdekel a gátad valakit is rajtad kívül. Sok kórházban még mindig alapból vágnak. Mert a protokoll része!
Ahogy azt is jogod volna tudni, hogy mely beavatkozások, szerek vezethetnek tüdőembóliához. Mint a most elhunyt édesanyának, aki hármasikreknek adott életet. 

Igen, a szülés veszélyes üzem. Mert a gyermek még az utolsó pillanatban is gondolhat egyet és befordulhat keresztbe. Márpedig úgy a létra sem fér ki az ajtón. Ilyen esetben abszolút indokolt és szükséges a császármetszés.  DE! Ha megnézzük a császármetszések arányát, annak növekedését, talán laikus fejjel is gyanússá válhat, hogy egyes kórházakban miért olyan magas az arány, és úgy összességében is miért egyre gyakoribb. Ennek megfejtéséhez azt sem árt tudni, hogy az OEP kb. a dupláját fizeti a kórháznak utólag, mint természetes szülés esetén. De csak ha az anya és gyermeke eltölt 72 órát a csodálatos műintézményben. Pont ezért nem árulja el senki a szülő nőknek, hogy problémamentes szülés és egészséges anya-baba páros esetén bármikor elhagyhatják a kórházat, amennyiben korábban beszerezték a gyerekorvostól a befogadó nyilatkozatot, hogy a kórház elhagyása után átveszi az újszülött orvosi felügyeletét.

A harántfekvés persze csak egy eset, a szükséges beavatkozás okaként. Van olyan is, ami mindegy, hogy kórházban vagy a folyóparton történik, nincs rá jó megoldás, csak az ima. 

Ami mindenki számára elgondolkodtató kéne, hogy legyen, hogy míg a kórházban szülő nők tetemes része traumaként éli meg azt, amit eredetileg gyermekáldásnak hívnak, addig a háborítatlan környezetben szülő nők valamiért nem járnak szülésélményt feldolgozó csoportokba. Ők köszönik, jól vannak. Belőlük nem tépte, könyökölte ki senki a kölyküket, majd azt követően a placentát, nem kiabáltak vele, hogy ne ordítson már, nem fájhat az annyira. Naná, egy férfi ezt biztosan nagyon tudja... Mégis valamiért a nőgyógyászok zöme férfi. Férfiak VEZETIK le a szüléseket, mikor mi csak azt kérjük, hogy csak KÍSÉRJÉK figyelemmel és akkor segítsenek, ha baj van. 

Bevallom, a vajúdás óráiban nem gondoltam volna, hogy valami jobban fájhat, mint a kisujjam körmétől a legutolsó hajszálam végéig, egész testemet hullámokban elborító fájásoknál, de rá kellett jönnöm, hogy szegényes volt a képzeletem.
Mikor a fogadott orvosom kétszer alkalmazta egymás után rajtam a Kristeller műfogást - ami civilizáltabb országokban tilos, de még a Szent Imre Kórház is letagadja a hivatalos statisztikáiban, hogy 2016-ban bárki is alkalmazott volna náluk ilyet -, akkor én azt ordítottam, hogy fááááj, és kis híján megütöttem az orvosomat. Most már bánom, hogy nem tettem meg. Ő soha nem fogja megtudni, hogy mit érez az a nő, akiből két könyökléssel kitolnak egy 4,5 kg-os gyereket, az ő 38 cm-es kerületű fejecskéjével. És még elképesztően nagy szerencsém volt, hogy nem törte el a bordám, nem szakadt le a  lépem, nem lettek egyéb belső sérüléseim és legfőképp nem szerzett a gyerek maradandó károsodást ezáltal. Mondjuk ez az ő szerencséje is egyben.
Előtte egyetlen mondat erejéig sem tájékoztatott arról, hogy ennek a manővernek milyen kockázatai vannak rám és a csemetémre nézve. Arra, akit 40 héten keresztül óvtam, védtem a testemben. És jön egy istenkomplexusos valaki, aki úgy gondolja, hogy nincs tovább türelme várogatni, hogy anyuka magától megszüljön, amúgy is gyengülnek a fájások, elfáradt az anyuka (étlen, szomjan kinek van ereje dolgozni?!), az a kicsike szívhang sem teljesen ideális (mit értek én hozzá, mondhat akármit) és kitolja belőled a gyereked. De azért előtte két szép nagy vágással felülírja az előzetesen megbeszélt gátvédelmet. 

Eztán következett a mi "aranyóránk". Az a meghitt kis csendes együttlét, amikor az újszülött kis lélek ismerkedik a világgal, a milliónyi új ingerrel, megpróbál előtejhez jutni, meg ilyen rózsaszín kis romantikusságok. 
Mindeközben valaki matat a lábaid között, majd hallasz egy "varrunk egy szép kis puncit ide". Bevallom, nem ez az a szitu, amikor ilyet akarok hallani és legfőképp nem az orvosomtól, aki szétbarmolta a testem.
Aztán, hogy továbbra se legyen minden kerek, ki-be járkálnak mindenféle népek, ki vákuumért jön, ki valami másért. Tényleg, nem lehetne, hogy valahol olyan helyen tartsák ezeket, ahol épp nem fekszik valaki szétpakolt lábakkal?! Szülés közben sem épp szívderítő élmény, hogy orvosok, szülésznők jönnek-mennek, mert keresnek valamit. Nekem legalábbis nem ez jelenti a háborítatlan szülésélményt. De szerintem senkinek. És ez nem is normális!

Ahogy az sem, mikor beballagsz a kórházba, hogy elfolyt a magzatvized és az ügyeletes orvos megállapítja, hogy 3 ujjnyira vagy kitágulva, majd kérdés nélkül megpróbál még egy kicsit kézzel tágítani. Minek is?! Addig pont nem fájt semmid, erre ő kérdés/figyelmeztetés nélkül erőszakot követ el a testeden. 

De mindegy is, megszületett a gyermeked úgy, ahogy. Gondolhatnád, hogy innen már fáklyásmenet. A csecsemős nővérek épp csak el nem zavarnak, mert te azonnal el akarod vinni tőlük a gyereked. Te nem érted, mert pont ezért választottad ezt a kórházat, mert itt roaming-in van, azaz 24 órában veled lehet a gyermeked, csak egy két kötelező körre viszik el. Aztán rá kell, hogy döbbenj, hogy ha nincs fogadott csecsemős nővéred, akkor azon kívül, hogy "tápszert kéne adni a gyereknek" semmit nem kapsz, ami azért alanyi jogon járna. Senkit nem érdekel, hogy tisztába tudod-e tenni a csöppedet, hogy csak egy egyszerű dolgot hozzak fel. Nem érted, hogy ők, a kórház dolgozói miért nem tudják, hogy a tejbelövellés általában a 3.-4. nap környékén történik meg, addig csak előtej van és ezért nem kéne külön stresszelni még az anyukát, mert az általában nem segíti elő a folyamatot. Nem érted, hogy miért nem támogatnak téged a szoptatásban, sőt, hogy továbbmenjek, a helyes szoptatásban. Nem érted, hogy miért bánnak veled úgy, mint egy kutyával, miért sütik rád, hogy nem vagy együttműködő, mikor neked 4 nap alatt nem sikerül senkit találnod a csecsemőosztályon, hogy megerősítse vagy megcáfolja, hogy a gyermek rövidnek tűnő nyelvféke akadályozza-e a sikeres szoptatást. Egy dolgot tudnak ismételgetni rendületlenül, csökken a gyerek súlya (ez amúgy teljesen normális, hisz távozik belőle a mekónium) tápszert kéne neki adni. Slussz. Az arra járó takarítónő meg szakértően megállapítja, hogy ha állandóan szoptatsz, majd jól kisebesedik a melled. Ki kérdezte?! De azért köszi a támogató hozzáállást, pont hozta a kórházi átlagot.
És a negyedik napra, mikor kékfényágyra feszítik a gyereked, megtörsz. És akkor a gyerek cseresznyemagnyi gyomrát kitágítják úgy 30 ml tápszerrel. Majd még többel, egyre emelve a dózist. És neked még csak most indult meg a tejtermelésed, de hiába fejed, gyötröd magad, iszod a teákat, eszed a mindenféle ételt, amire csak valaha is rásütötték, hogy szaporítja a tejet, nem tudsz lépést tartani a gyermek étvágyával immár. Hiába a házhoz hívott szoptatási tanácsadó (elméleti síkon léteznek ők a kórházban is), a tápszer elintézte, a gyerek sem annyira együttműködő már, fél éves korában abba is hagyja a szopizást. Van aki ennek örül. Én nem örültem. 
Nem örültem, mert utánanéztem, hogy milyen fontos élettani szempontból az anyatej. Ahogy annak is, hogy miért fontos a vajúdás, miért fontos a gyermek egészségének a szempontjából a hüvelyi szülés. Hogy ott alapozod meg a gyerek immunrendszerét, mert míg azt a rövid kis utat megteszi, ott találkozik az első baktériumokkal az anya testén belül.
Így azok a mocskolódó anyák, akik alapból programcsászárra mennek inkább, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a természet tudja a dolgát, hogy a gyermek tudja mikor jó neki megszületni, mert a 40. hétre éri el a teljes érettségét; vagy azok, akik meg sem próbálnak szoptatni, mert a tápszert bekészíteni lényegesen kényelmesebb, kezdjenek inkább mélyen magukba nézni, mikor azt mondanák, hogy az otthon szülő anya önző és a saját érdekeit helyezi előtérbe a gyerek egészsége helyett.

Mára már bizonyított tény, hogy a császáros babák bizonyos autoimmun és egyéb betegségekre, idegrendszeri problémákra lényegesen érzékenyebbek, sokkal nagyobb százalékban érintettek, mint a természetes úton, normális vajúdás következtében született társaik. 
Tehát tisztelt programcsászáros anyukák, apukák, sokkal visszafogottabban ítélkezzünk mások felett, mert míg egy ujjal mutogatunk valaki felé, addig a másik 4 pont felénk mutat. A programcsászár nem a babának jó, hanem anyunak, meg apunak, meg az orvosnak, mert tervezhető. A baba nem kérné.

És hogy mi lenne ennek a sok szónak az értelme? Hogy rájöjjünk, hogy ma az országban (és nem csak ebben az országban, világméretű probléma) szinte minden nő traumatizált szülésen ment keresztül, szinte minden gyermek szülészeti erőszak áldozata és aki kicsit is ért a pszichológiához, az tudja, hogy ezek a dolgok nem múlnak el nyomtalanul, főleg nem maguktól. Ha végignézünk a társadalmunkon és sűrűn rácsodálkozunk, hogy milyen egoisták, akaratosak, erőszakosak az emberek, akkor lépjünk hátra kettőt és nézzük ezt egy pszichológus szemüvegén keresztül. És lehet nem árt tovább gondolkodni kicsit, hogy ez a folyamat hova vezet, ha a háborítatlan szülést megtagadva lassan a kórházak átalakulnak babagyárakká, futószalagon felvágott anyákkal.

Aztán az is lényeges volna, hogy rájöjjünk, hogy a fogadott orvos, szülésznő nem garancia semmire. Én megfogadtam, hogy ha lesz is még egy szülésem, azt ügyeletben fogom elkövetni. Előtte pedig annyi ideig vajúdok itthon, békés körülmények között, ameddig csak lehet. Nem fizetek többé orvosnak, hogy olyan vizsgálatokat végezzen el rajtam a várandósság ideje alatt, amik egyáltalán nem indokoltak, csak a felesleges matatással validálja a havi találkozók díját. Mert hát leletek értékeléséhez nem nagyon kéne személyesen találkozni. Nem fizetek többé szülésznőnek, mert nincs semmi garancia, hogy aznap épp nem megy el inkább mégis egy konferenciára és ad át egy számodra ismeretlen szülésznőnek. És fogadott csecsemősöm sem lesz, mert 24 órán belül el fogom hagyni a kórházat, mert az egészséges anyának és babának semmi másra nincs szüksége, mint nyugalomra és békére és gondoskodó, törődő környezetre. Pont. 

És igen, Geréb Ágnes egy úttörő. Lehet hibáztatni, lehet felette a tények valós ismerete nélkül pálcát törni. De aki az elmúlt évtizedekben szülés közben foghatta a párja, dúlája kezét, aki nem volt kénytelen kengyelbe kötözött lábbal, háton fekve vajúdni, azért gondoljon rá legalább néha néma hálával, mert ezt mind neki köszönheti. Anyák és gyermekek ezrei köszönhetnek neki valamivel emberibb szülésélményt, mint aminek még édesanyám és én is részesei voltunk. Mert ezeket a traumákat magunkban hordozzuk, és most már én is legalább kettőt. Mert a saját megszületésem traumája után már a gyermekemét is fel kell dolgoznom. És nem csak nekem. És nincs annál szomorúbb, mint a néma közöny, ami ezt a témát körüllengi. Az a "nem beszélünk róla, akkor nincs is" struccpolitika. 

S mikor minap olvastam, hogy az állatkertben lezárták az emberszabásúak házát, mert a látogatók képtelenek voltak alapvető szabályokat betartani és ezzel megzavarták a kis újszülött gorillabébit (aki háborítatlan körülmények között született - és az anyukáját, akkor hirtelenjében azt kívántam, hogy bárcsak én is az állatkertben szülhetnék és tölthetném el a gyermekágyas időszakot. Ott senkinek nem kéne megmagyaráznom, hogy miért nem látom szívesen az első hetekben, hogy a szétszabott gátammal sem ülni, sem állni, sem feküdni nem olyan nagyon jó és egyébként is tartsák már tiszteletben azt, hogy az én anyai kompetenciám eldönteni, hogy ki mikor és milyen körülmények között láthatja a gyerekem.

De ha nem is ott, legalább egy születésközpontban. Mint mondjuk A te szülésed nevű intézmény, amiből ismereteim szerint jelenleg egy üzemel Magyarországon. Miért?! Miért nincs ilyenből minden nagyobb városban, vagy legalább megyeszékhelyen minimum egy?! Akár egy kórház különálló szárnyaként, hogy ha mégis gond adódik, akkor csak át kelljen tolni anyukát a másik épületbe. Nem olyan bonyolult dolgok ezek, Hollandiában egész jól működnek. És igen, ilyenkor szokták mondani, hogy Hollandiában sokkal magasabb a csecsemőhalandósági mutató. Csak ilyenkor elfelejtik hozzátenni, hogy Hollandiában létező dolog az aktív és passzív eutanázia egyaránt. Azaz ott nem feltétlenül mentenek meg minden koraszülött, vagy valamilyen fejlődési rendellenességgel született csecsemőt. Ebből meg logikusan következik, hogy más lesz a statisztikai mutatójuk is a témában.

És még mielőtt bárki légből kapottsággal vádolna, minden, amit írtam tudományos kutatások, hivatalos statisztikai adatok alapján született. Aki nem hiszi, bátran járjon utána, ahogy én is tettem.

Remélem Geréb Ágnes ítélete volt az utolsó csepp a pohárban és összeáll a kritikus tömeg, hogy tényleges, valós változások történhessenek, hogy ne csak Geréb Ágnes kapjon börtönbüntetést és foglalkozástól való eltiltást, hanem minden olyan kórházi orvos is, akinek a lelkén sok-sok megnyomorított sors szárad. 

Ezzel egy lendülettel minden nőt arra bíztatok, hogy írja meg az orvosának, szülésznőjének bátran, hogy mit gondol arról, ami a kezeik között történt. Pozitívat, negatívat egyaránt. Tán a sok visszajelzéstől meginog az önmaguk isteni mivoltába vetett hitük és rájönnek, hogy nem ők a főszereplők a szüléstörténetekben, hanem az anya és a baba. Mert valaha erre esküdtek fel.

#freegerebagnes #timeisup

Tudom, tudom, ez csak nettó puffogás. Viszont hétfő van. Ez a klasszikus puffogós nap.

Én szeretem a közösségi médiát, használok is intenzíven néhány felületet ebben a témában. A címadó mondat rendszerint a facebook csoportokban olvasott kérdések láttán fogalmazódik meg bennem, úgy naponta százszor.

Látom, hogy emberek képesek órákat várni egy olyan kérdés feltevése után - talán sikerül eltalálni a tematikus csoportot, de nem mindig -, sőt, akár még arra is képesek, hogy a válaszra hiába várva órák elmúltával nyilvános duzzogásba kezdjenek egy olyan megválaszolatlan kérdés felett, amire a google kb. tizedmásodperc alatt ad megoldást. 

Csak ugye akkor el kell olvasni a körítést is. Lehet két cikket is át kell nézni az elejétől a végéig, hogy pontos információk birtokába jussunk. Olyan, mint a 3:1 instant kávé, mert hiába van benne minden, amire szükségünk van, a fene bele, nekünk kell megkeverni. Kell bele energiát tenni, nem csak várni a sült galambot, hogy valaki felkockázza a szánkba és ha lehet már rágni se kelljen.

Azt most hagyjuk, hogy hányan képesek megválaszolni a már többszörösen megfejtett kérdéseket, nem ritkán elképesztő sületlenségeket írva, meg sem nézve a korábbi hozzászólásokat.  

Ilyen esetekben gyakran kiderül, hogy az illetőnek hiába van számítógépe, laptopja, tabletje, okostelefonja, ő nem tudja használni ezeket az eszközöket az alap funkciókon túl. Nincs birtokában az értő olvasásnak, esetleg funkcionális analfabéta.
Pl. az a Magyarországon tanuló német srác, akiért el kellett menni a Corvin negyedhez, hogy aztán onnan eljusson a Petőfi-hídhoz. A telefonja egy átlagos ember 4 havi fizetésébe került, de, hogy a google-mapset használja rajta, az már igazi utópiának számított.
Vagy az a hölgy, aki arra várt megerősítést, hogy a kerti tavából iszogató galambok képesek-e elhurcolni!!! a kifejlett koi pontyokat a vízből. És még bőven lehetne sorolni. Hisz a legtöbbször még csak nem is komplikált kérdések merülnek fel, hanem, hogy hol lehet kapni ezt vagy azt. 

A másik kedvenc embertípusom meg az, aki tudná ám használni, de inkább mást dolgoztat. Delegálja a feladatot, mert az úgy roppant kényelmes. A manőverhez általában a "küldd már át..." kezdetű mondatot használja.

Mindkét típusnak be szoktam mutatni az alábbi oldalt, ami által a népszerűségem jelentősen csökken ezeknél a személyeknél, ám talán azért csak átjut a durcázáson, hogy ami megadatott azt használjuk is. A fej sem a sapka tartására alakult ki az ember nyakán, bátran lehet ám használni arra, amire való. Meghálálja.

Miért van az, hogy az emberek tetemes százaléka képtelen elfogadni a visszautasítást? Mármint az élet legegyszerűbb, elméletileg súlytalan területein is. Mint mondjuk egy bulin, ahol megkínálnak valamivel és te azt te nem átallod visszautasítani. Az esetek zömében itt elindul az unszolás. Mint az oviban. Miközben ennek normális esetben így kéne kinéznie:

- Szia, kérsz ezt meg azt?
- Szia! Igazán kedves vagy, de köszönöm, nem kérek.
- Rendben. 

Mindenféle "naaaaa, de mégiiiiis", meg szájhúzás, meg magyarázkodás nélkül.

Azt sem értem, hogy miért kell bármit is megmagyarázni. Miért kérdezik meg, hogy miért nem kérsz ezt vagy azt? A dolgok állásán nem változtat, és nem kell hozzá megértenünk az okokat, csak el kell tudnunk fogadni, hogy a másik tisztában van azzal, hogy mit akar. Felnőtt ember, komolyabb dolgokért is felelősséget vállal nap mint nap, vélhetően az ízlésével is kitűnő viszonyban van.
Ha meg csak kéretni akarja magát, akkor így járt. Mármint nálunk biztosan. Nekem kéretik azt mondani, amit valóban szeretnénk, mert én így működöm. 

Mondjuk én azt is csak egyszer kérdezem meg, hogy "van valami bajod?". Ha erre az a válasz, hogy "nincs", akkor én ezt ekként kezelem a továbbiakban. 

Na de vissza a báziskérdéshez. Miért nem tudják elfogadni az emberek a "nem"-et? 
Én valahol arra a pontra teszem a valódi felnőtté válást, ha valaki ezt a szintet meglépi.
- Nem tukmál, unszol, nyaggat. Csörget meg n+1-szer közvetlenül sűrű egymásutánban telefonon...
- Felelősséget vállal a cselekedeteiért. Azaz nem mindig másokat hibáztat, de minimum a sorsot.

A 17 hósomon teljesen jól meg lehet ezt figyelni. Mikor tiszta lendületből legangolja az addig is tárva nyitva álló ajtót, majd ijedtében teli torokból és teljes meggyőződéssel elkezdi hibáztatni a teljesen passzív, önmagában tökéletesen ártalmatlan tereptárgyat. Mert nyilvánvaló, hogy AZ a hibás.
De már a maga nem egész 17 hónapjával határozottan el tudja utasítani, amit nem akar, viszont ugyanilyen határozottsággal 30 másodpercenként a számba akarja tunkolni a megcsócsált mandarinját. És az nem elég meggyőző érv számára, hogy bármennyire is imádom őt, a nyálától cuppogó szottyadt mandarin bőrke nem az, amit hajlandó lennék megenni.

Nekem meg az a feladatom, hogy a büntetéstől tartó gyerekből cselekedeteiért felelősséget vállalni képes felnőttet "neveljek". Ami csak akkor működik, ha magam is ezt a mintát követem, különben nem leszek hiteles a gyerekem előtt. Márpedig sokkal könnyebb valamit átadni úgy, hogy a gyermek önkéntelenül másoljon, mint ha kőkeményen a fejébe akarjuk verni mindenféle példaértékű történetekkel. 
Az nem működik, hogy "Állj ki magadért fiam!", de közben még a szakszervezetbe sem mersz belépni, nehogy baj legyen belőle...

Amennyiben viszont ez egy össznemzeti probléma, akkor az ország "szüleinél" kell keresni a hibás mintát. Ergo, amíg elmúltnyolcév, meg a kommunizmus, na meg Trianon, hogy a migránsokról, zsidókról és persze Sorosról se feledkezzünk meg megy, ahelyett, hogy végre kiborítanák a szennyest, feltárnák az ügynökaktákat, a szomszéd kertje helyett a sajátunkkal foglalkoznánk, akkor néhány generáció után elmondhatnánk, hogy Magyarország társadalma is felnőtt korba lépett. Addig viszont maradunk a Következmények Nélküli Nonszensziában, ahol szépen le tudja gyártani mindenki a felmentéseket magának, mert hisz fentebb sem csinálják különbül. Ha nekik szabad...
A fájdalmas felismerés meg az, hogy ez sokkal kényelmesebb, mert míg van kire mutogatni, addig sem kell a saját elcseszett életünkért felelősséget vállalni. Azt meg már észre sem vesszük, hogy míg 1 ujjal mutogatunk valakire, addig az összes többi viszont a valód felelős felé irányul.

S akkor így lehet a kád szélén ülve a "ménemiszoleszel"-től eljutni a kormánynemváltásig. 

Korábban is futottam már néhány kört ekörül a téma körül gondolatban, de nyilván akkor váltott át élesbe, mikor magam is anya lettem. 

Egyrészt, világ életemben utáltam a tejet. Mármint csak úgy magában, bögrében. Mondjuk reggeli mellé. Nem ritkán ki is öntöttem, mikor a nagyi épp nem figyelt. Aztán egyszer Balatonon lebuktam, mikor az egyik kerti vázába borítottam az aktuális bögrém tartalmát. És persze kaptam érte, én meg továbbra is csak azt firtattam értetlenül, hogy miért kell nekem innom, ha nem szeretem (lesz majd egy tökfőzelékes történet is, amit a hajamra kent). Szokásos válasz: mert egészséges.
Ezt már akkor is az "azért egyél sok répát, mert majd attól fogsz tudni fütyülni" érvrendszerhez soroltam. A gyerek nem hülye alapvetően, csak kicsi. Kéretik nem hülyének nézni/kezelni, hanem a korának megfelelő válaszokkal ellátni. 

Olvastam olyan tanulmányt korábban, hogy nem, hogy nem egészséges, de kifejezetten ártalmas tud lenni, ha a gyerek pl. anyatej helyett kapja (az extrém szituációkat, mikor nincs más megoldás, most hagyjuk ki), mert bár a WHO ajánlás a gyermek fél éves koráig a kizárólagos anyatejességet támogatja (kb. addigra jelenik meg a gyermek gyomrában az enzim, ami segíti az emésztést), némely védőnők/orvosok, édesanyák, nagymamák és egyéb rokonok, szomszédok, a fenesekérdeztevadidegenek úgy vélik, hogy mennyivel jobb a gyermeknek a TÁPLÁLÓ tehéntej, mint az ANYATEJ, ami már NEM ELÉG a gyermek számára, mint élelem.

Na, itt szoktam elakadni a gondolkodás folyamatában kicsit. Mert ugye itt van ez a csodálatos természet, ami önmagától egészen tökéletesen működik. Pontosan addig, amíg mi bele nem nyúlunk. Fékek és ellensúlyok tökéletes harmóniája.
Egyetlen állat esetében sem vonjuk kétségbe, hogy a természet tudja mit csinál és hagyjuk, hogy az anyaállat szoptassa a kölykeit. Nem vesszük el tőle (normális esetben) az apróságokat, még azért sem, hogy anyatej helyett tápszert vagy egy másik fajhoz tartozó állat tejét adjuk a kölykeinek. Hagyjuk, hogy az anyaállat rendezze a dolgokat és párás szemmel figyeljük, hogy a kicsik a saját tempójukban esznek, alszanak, játszanak, tanulják a világ dolgait.

Ennek fényében valaki magyarázza már meg nekem, hogy az emberanyákat miért stresszelik (mondjuk ki kerek perec, basztatják) még mindig azzal, hogy az Ő ANYATEJÜK miért nem elég tápláló a saját méhük gyümölcse számára?! Mert úgy néz ki, hogy minden flottul működik a természetben, mindenki tud önállóan szaporodni, gondoskodni az utódairól, kivéve az emberanyák. 
Te nem tudsz szülni a természetes közegedben, KELL hozzá orvos, műtő, természetellenes fények, zajok, vadidegen emberek, közönyös bánásmód és fertőzések hada. Te nem tudsz szoptatni, mert nem jó a melled, a mellbimbód, amúgy se lógjon egész nap ott az a gyerek, elég lesz a szájába adni 3 óránként, hogy EGYEN, és a tejed sem elég tápláló, adj mellé tápszert, kekszet, tejpépet, a gyereket hagyd sírni, tréningezd az alvásra, hordjad korai fejlesztőbe, ide-oda-amoda, csak épp ne hagyd fejlődni a gyereket és egyben a családot a saját üteme szerint. Ha nem így tennél még a végén kiderülne, hogy az egész intézményes rendszerre nincs is szükség a babagyártás körül. Legalábbis nem ebben a minőségében és mennyiségben. Ellenben, ha ebben a rendszerben valahol ellentmondasz, abban a pillanatban te leszel az az anyuka, aki nem elég együttműködő, hovatovább veszélyezteted a gyereked. Mert tápszerezés helyett szoptatni akarod. Nem 3 óránként.

Azt is értem én, hogy van a tápszerlobbi, meg hogy 1972-ben is jelent meg Spock, de azért időszerű lenne felzárkózni tudásban a védőnő/gyerekorvos kombónak (nekünk mákunk van mindkettővel), hogy ne a háborús állapotok határozzák meg még mindig a mai csecsemők és anyák életét.

Igen, korábban nem a tudomány vívmánya, hanem a kényszer vitte rá a családtámogatási rendszer dolgozóit, hogy - nem túl finoman fogalmazva -, hazudjanak az anyáknak, elhallgassanak részleteket, hamis propagandát terjesszenek. Igen, tápláljátok anyák már 2 hónaposan pépekkel a gyerekeket, aztán már jöhet is a tehéntej meg a macikávé (cigit mikor adjak neki mellé?!)... Trenírozzátok őket egyedül alvásra, nem baj ha sír, erősödik a tüdeje. Aztán most nézd meg, hogy hány darab cukorbeteg, inzulin rezisztens szaladgál az országban és milyen ütemben növekszik a számuk (ez a gondolatom egy másik bejegyzés tartalma lesz).

Ez mind egyetlen célt szolgált, hogy az anyák mihamarabb menjenek vissza dolgozni, a babák meg viszonylag korán bölcsőde-kompatibilisek legyenek. 

DE! Már nincs háború, az anyák bölcsődék híján amúgy sem nagyon tudnak visszamenni dolgozni, a tudomány is nagyokat lépett előre, miért nyomatja még mindig mindenki ezt a sok baromságot a kismamáknak?!
És miért nem támogatja a rendszer (na meg a társadalom) az anyákat abban, hogy a saját, TERMÉSZET ADTA mellükkel és tejükkel tudjanak GONDOSKODNI a gyermekükről?! A legtöbb csecsemős osztályon még mindig divat a cukros víz, a tápszer is mindig szépen csőre van töltve és mikor elhagyod a műintézményt - miután 3-4 napon keresztül senki sem segített neked a helyes szoptatásban... se... -, a kezedbe nyomnak egy receptet meg a hozzátáplálási táblázatot. Annak a tápszernek a nevével, amely gyártó épp támogatja az adott kórházat. Oszt menj isten hírivel. Most már kompetens anya vagy! 
Hívhatsz is azonnal a saját költségedre egy kompetens szoptatási tanácsadót, hátha még helyre tudjátok az okozott károkat hozni. Mondjuk, ha több szerencsétek van, mint nekünk volt.

Aztán jön a társadalmi nyomás. Ha fél/egy évesnél nagyobb gyermeked még szoptatod, már automatikusan bekerülsz az "ősanya" kasztba. Ha ezt megfejeled azzal, hogy uram bocsá, mindezt nyilvánosan is megteszed, mert a gyermeked éhes-szomjas-stresszes-fst*, de a komfort szopizás megnyugtatja, akkor meg jól megbotránkoznak az álszent népek. Mert persze, ha egy celebina csecse van egy óriásposzteren, vagy egy újság címlapján, esetleg a családi vacsora alatt a tévében, az teljesen rendben van. Csak úgy a vizualitás élménye miatt. De ha egy anya rendeltetésszerűen használja, az egész egyszerűen felháborító. 

Ha az a gyermek meg már totyog, netán magabiztosan szaladgál, már akár beszél is és még mindig rákéredzkedik időnként a cicire, akkor egy újabb kasztba fogsz kerülni, méghozzá azokéba, akiknek "valami lelki bajuk lehet, hogy ilyen egészségtelen kötődésben tartják a gyereküket". Az meg sem fordul a fejükben, hogy ez a gyermek igénye. Hogy anyukának már egy kissé kényelmetlen is, de a gyerek az első...
Most akkor megkérdezném, hogy ha mindenki magából indul ki, akkor nekik vajon mi lehet a fejükben?!

A jó hír az, hogy egész jó folyamatok indultak meg világszerte, bár nálunk még iszonyatosan nagy a lemaradás. Ebben is. De érdemes figyelni a holland vagy skandináv modelleket, már csak azért is, mert egészen biztos vagyok benne, hogy a magyar nők pont ugyanolyan jól tudnak szülni és szoptatni, mint nemzetközi társaik, akiknek ezt hagyják is és támogatják őket ebben. Már csak az kell, hogy egyre több nő merjen élni az önrendelkezési jogával. Merjen ellenkezni, mikor az orvosnak kényelmes pózban (hanyattfekve) várják tőle a gyermek megszülését, mikor a szoptatás helyett a tápszerezést ajánlgatják neki, mikor a védőnő/gyerekorvos hülyeségeket beszél és még lehetne sorolni. A nők önrendelkezési joga ne merüljön ki abban, hogy 4-5 évente elmehetnek szavazni. Jó esetben arra, akikre ők maguk szeretnének.

*faszsetudja