Korábban is futottam már néhány kört ekörül a téma körül gondolatban, de nyilván akkor váltott át élesbe, mikor magam is anya lettem. 

Egyrészt, világ életemben utáltam a tejet. Mármint csak úgy magában, bögrében. Mondjuk reggeli mellé. Nem ritkán ki is öntöttem, mikor a nagyi épp nem figyelt. Aztán egyszer Balatonon lebuktam, mikor az egyik kerti vázába borítottam az aktuális bögrém tartalmát. És persze kaptam érte, én meg továbbra is csak azt firtattam értetlenül, hogy miért kell nekem innom, ha nem szeretem (lesz majd egy tökfőzelékes történet is, amit a hajamra kent). Szokásos válasz: mert egészséges.
Ezt már akkor is az "azért egyél sok répát, mert majd attól fogsz tudni fütyülni" érvrendszerhez soroltam. A gyerek nem hülye alapvetően, csak kicsi. Kéretik nem hülyének nézni/kezelni, hanem a korának megfelelő válaszokkal ellátni. 

Olvastam olyan tanulmányt korábban, hogy nem, hogy nem egészséges, de kifejezetten ártalmas tud lenni, ha a gyerek pl. anyatej helyett kapja (az extrém szituációkat, mikor nincs más megoldás, most hagyjuk ki), mert bár a WHO ajánlás a gyermek fél éves koráig a kizárólagos anyatejességet támogatja (kb. addigra jelenik meg a gyermek gyomrában az enzim, ami segíti az emésztést), némely védőnők/orvosok, édesanyák, nagymamák és egyéb rokonok, szomszédok, a fenesekérdeztevadidegenek úgy vélik, hogy mennyivel jobb a gyermeknek a TÁPLÁLÓ tehéntej, mint az ANYATEJ, ami már NEM ELÉG a gyermek számára, mint élelem.

Na, itt szoktam elakadni a gondolkodás folyamatában kicsit. Mert ugye itt van ez a csodálatos természet, ami önmagától egészen tökéletesen működik. Pontosan addig, amíg mi bele nem nyúlunk. Fékek és ellensúlyok tökéletes harmóniája.
Egyetlen állat esetében sem vonjuk kétségbe, hogy a természet tudja mit csinál és hagyjuk, hogy az anyaállat szoptassa a kölykeit. Nem vesszük el tőle (normális esetben) az apróságokat, még azért sem, hogy anyatej helyett tápszert vagy egy másik fajhoz tartozó állat tejét adjuk a kölykeinek. Hagyjuk, hogy az anyaállat rendezze a dolgokat és párás szemmel figyeljük, hogy a kicsik a saját tempójukban esznek, alszanak, játszanak, tanulják a világ dolgait.

Ennek fényében valaki magyarázza már meg nekem, hogy az emberanyákat miért stresszelik (mondjuk ki kerek perec, basztatják) még mindig azzal, hogy az Ő ANYATEJÜK miért nem elég tápláló a saját méhük gyümölcse számára?! Mert úgy néz ki, hogy minden flottul működik a természetben, mindenki tud önállóan szaporodni, gondoskodni az utódairól, kivéve az emberanyák. 
Te nem tudsz szülni a természetes közegedben, KELL hozzá orvos, műtő, természetellenes fények, zajok, vadidegen emberek, közönyös bánásmód és fertőzések hada. Te nem tudsz szoptatni, mert nem jó a melled, a mellbimbód, amúgy se lógjon egész nap ott az a gyerek, elég lesz a szájába adni 3 óránként, hogy EGYEN, és a tejed sem elég tápláló, adj mellé tápszert, kekszet, tejpépet, a gyereket hagyd sírni, tréningezd az alvásra, hordjad korai fejlesztőbe, ide-oda-amoda, csak épp ne hagyd fejlődni a gyereket és egyben a családot a saját üteme szerint. Ha nem így tennél még a végén kiderülne, hogy az egész intézményes rendszerre nincs is szükség a babagyártás körül. Legalábbis nem ebben a minőségében és mennyiségben. Ellenben, ha ebben a rendszerben valahol ellentmondasz, abban a pillanatban te leszel az az anyuka, aki nem elég együttműködő, hovatovább veszélyezteted a gyereked. Mert tápszerezés helyett szoptatni akarod. Nem 3 óránként.

Azt is értem én, hogy van a tápszerlobbi, meg hogy 1972-ben is jelent meg Spock, de azért időszerű lenne felzárkózni tudásban a védőnő/gyerekorvos kombónak (nekünk mákunk van mindkettővel), hogy ne a háborús állapotok határozzák meg még mindig a mai csecsemők és anyák életét.

Igen, korábban nem a tudomány vívmánya, hanem a kényszer vitte rá a családtámogatási rendszer dolgozóit, hogy - nem túl finoman fogalmazva -, hazudjanak az anyáknak, elhallgassanak részleteket, hamis propagandát terjesszenek. Igen, tápláljátok anyák már 2 hónaposan pépekkel a gyerekeket, aztán már jöhet is a tehéntej meg a macikávé (cigit mikor adjak neki mellé?!)... Trenírozzátok őket egyedül alvásra, nem baj ha sír, erősödik a tüdeje. Aztán most nézd meg, hogy hány darab cukorbeteg, inzulin rezisztens szaladgál az országban és milyen ütemben növekszik a számuk (ez a gondolatom egy másik bejegyzés tartalma lesz).

Ez mind egyetlen célt szolgált, hogy az anyák mihamarabb menjenek vissza dolgozni, a babák meg viszonylag korán bölcsőde-kompatibilisek legyenek. 

DE! Már nincs háború, az anyák bölcsődék híján amúgy sem nagyon tudnak visszamenni dolgozni, a tudomány is nagyokat lépett előre, miért nyomatja még mindig mindenki ezt a sok baromságot a kismamáknak?!
És miért nem támogatja a rendszer (na meg a társadalom) az anyákat abban, hogy a saját, TERMÉSZET ADTA mellükkel és tejükkel tudjanak GONDOSKODNI a gyermekükről?! A legtöbb csecsemős osztályon még mindig divat a cukros víz, a tápszer is mindig szépen csőre van töltve és mikor elhagyod a műintézményt - miután 3-4 napon keresztül senki sem segített neked a helyes szoptatásban... se... -, a kezedbe nyomnak egy receptet meg a hozzátáplálási táblázatot. Annak a tápszernek a nevével, amely gyártó épp támogatja az adott kórházat. Oszt menj isten hírivel. Most már kompetens anya vagy! 
Hívhatsz is azonnal a saját költségedre egy kompetens szoptatási tanácsadót, hátha még helyre tudjátok az okozott károkat hozni. Mondjuk, ha több szerencsétek van, mint nekünk volt.

Aztán jön a társadalmi nyomás. Ha fél/egy évesnél nagyobb gyermeked még szoptatod, már automatikusan bekerülsz az "ősanya" kasztba. Ha ezt megfejeled azzal, hogy uram bocsá, mindezt nyilvánosan is megteszed, mert a gyermeked éhes-szomjas-stresszes-fst*, de a komfort szopizás megnyugtatja, akkor meg jól megbotránkoznak az álszent népek. Mert persze, ha egy celebina csecse van egy óriásposzteren, vagy egy újság címlapján, esetleg a családi vacsora alatt a tévében, az teljesen rendben van. Csak úgy a vizualitás élménye miatt. De ha egy anya rendeltetésszerűen használja, az egész egyszerűen felháborító. 

Ha az a gyermek meg már totyog, netán magabiztosan szaladgál, már akár beszél is és még mindig rákéredzkedik időnként a cicire, akkor egy újabb kasztba fogsz kerülni, méghozzá azokéba, akiknek "valami lelki bajuk lehet, hogy ilyen egészségtelen kötődésben tartják a gyereküket". Az meg sem fordul a fejükben, hogy ez a gyermek igénye. Hogy anyukának már egy kissé kényelmetlen is, de a gyerek az első...
Most akkor megkérdezném, hogy ha mindenki magából indul ki, akkor nekik vajon mi lehet a fejükben?!

A jó hír az, hogy egész jó folyamatok indultak meg világszerte, bár nálunk még iszonyatosan nagy a lemaradás. Ebben is. De érdemes figyelni a holland vagy skandináv modelleket, már csak azért is, mert egészen biztos vagyok benne, hogy a magyar nők pont ugyanolyan jól tudnak szülni és szoptatni, mint nemzetközi társaik, akiknek ezt hagyják is és támogatják őket ebben. Már csak az kell, hogy egyre több nő merjen élni az önrendelkezési jogával. Merjen ellenkezni, mikor az orvosnak kényelmes pózban (hanyattfekve) várják tőle a gyermek megszülését, mikor a szoptatás helyett a tápszerezést ajánlgatják neki, mikor a védőnő/gyerekorvos hülyeségeket beszél és még lehetne sorolni. A nők önrendelkezési joga ne merüljön ki abban, hogy 4-5 évente elmehetnek szavazni. Jó esetben arra, akikre ők maguk szeretnének.

*faszsetudja