Az elmúlt napon annyi mindenen pörgött az agyam - a magyar közélet kifogyhatatlan táplálék -, hogy végül semmit nem írtam le belőle.

Még.

A bőség zavarában nem tudok választani, hogy a mindenszenteki migránslátók, a magyar szülészeti gyakorlat általános helyzete, a speciális magyar néplélek jelenség, miszerint csak a bkv jármű ajtajában érzi jól magát az utasok egy része, a homeopátia, az izlandi nők, vagy a mi az anyámnak szülsz gyereket, ha nincs kedved vele foglalkozni topikok pörögnek főként az agytekervényeim között, miközben folyamatosan érkeznek az apróbb, cseprőbb újabb ingerek. Túlcsordultam a hülyeséggel Nonszenszia hétköznapi mezején.

Nincs az a vízmennyiség, ami ezt az elképesztően sok baromságot kimossa az ember lelkéből.

A minap olvastam azt a cikket, amiben azt fejtegetik, hogy hibásnak bizonyult a feltételezés, miszerint a cannabis használata eltunyulást eredményezne szexuális tekintetben, hovatovább azon halandók, akik néha-néha betekernek egy spanglit, aktívabb szexuális életet élnek, mint füvet kerülő embertársaik.

Namármost, ha az eszére és talpraesettségére oly büszke nemzetünk felhagyna azon szándékával, hogy a sötét középkor hangulatát megidézze kicsiny hazánkban, akkor egyszer a büdös életben előnyt kovácsolhatnánk az adottságainkból.

Lehet rosszul emlékszem, de én még úgy tanultam földrajzból általános- és középiskolás koromban is, hogy Magyarország mezőgazdasága erős. Van nekünk egy büdös nagy Alföldünk, egészen értelmezhető, védett időjárásunk, rengeteg szabad kapacitásunk munkaerő tekintetében.
Most, hogy a sajátlábonállók komplett pereputtya, baráti- és üzleti köre bevásárolt termőföldből, még akár kezdhetnének is vele valamit. 

Időben kapcsolva cannabis nagyhatalom lehetnénk a kontinensen. Már, ha képesek lennénk felhagyni a pálinka hazájában a fű démonizálásával.

A világ felvilágosultabb fele már felismerte a cannabis legalizálásában rejlő hatalmas lehetőségeket: 
- orvosi felhasználás
- elképesztő mennyiségű adóbevétel
- kevesebb csip-csup bírósági per a semmiért
- csökkenő bűnügyi statisztikák, mint pl. az erőszakos bűncselekmények száma, stb.

Ha ehhez hozzáadjuk, hogy most már igazoltan megugrik tőle a libidó, tán a népszaporulatra is jótékony hatást gyakorolna...

Ha ez nem a tökéletes win-win helyzet, akkor micsoda?!
Már megint csak hangosan gondolkozom...

A minap, kád szélén pecázás közben azon filóztam, hogy miért várjuk el mi nők, hogy a férfiak érzékenyek, megértőek, lelkük mélyét őszintén feltáróak legyenek, mikor egészen kicsi koruktól kezdve arra nevelik - tisztelet a kivételnek - őket, hogy:

- katona dolog
- a kisfiúk nem sírnak
- ne legyél már ilyen anyámasszony katonája
stb. 

Van egy fiam. Eleven, életvidám, értelmes, okos, tündérlelkű kis ártatlan gyermek. Meggyőződésem, hogy ha elesik, neki pont ugyanúgy fáj, mintha kislány lenne. Vagy ha álmos, fáradt, nyűgös, nő a foga, az szintén ugyanúgy megviseli, mintha kislány lenne és nem mérlegel, csak őszintén kimutatja az érzelmeit. Odabújik, törődésre vágyik, simogatásra, szeretgetésre, megértésre. 

Szerintem ne neveljük le a gyermekeinket arról, hogy be merjék vallani, ha valami bántja őket, fájdalmuk van, akár fizikai vagy lelki, mert később hiába is várjuk tőlük, hogy megnyíljanak, addigra már megtanulták, hogyan fojtsák el a bánatukat, mert hisz "a fiúk nem sírnak".